Az öreg körtefa

Nem csak a kiskertben, a gazdaságban érik a körte, hanem az utcán is, a felhagyott, régi gyümölcsös utolsó matuzsálemeként.

Ott felejtett körtefa a Gorkij, Kiss János utca sarkán, Szolnok-Szandaszőlősön. Fotó Kovács istván.

Matuzsálem körtefák nyomában

Hazánk tájain barangolva, falusi udvarokon, elfeledett dűlőutak mentén vagy épp legelők szélén néha különös látvány fogad: egy-egy hatalmas, göcsörtös törzsű, öreg körtefa áll magányosan. Vannak, amelyekről már senki sem tudja, mikor és ki ültette – csak azt, hogy „mindig is ott volt”. Ezek a matuzsálem fák több generációt szolgáltak ki, árnyékot adtak, gyümölcsöt kínáltak, emlékeket őriztek.

De vajon mely körtefajták élhetnek meg akár 200–300 évet? Mi kell ahhoz, hogy egy fa ilyen hosszú életet éljen? És teremnek-e még egyáltalán ennyi idő után?

Régi fajták, hosszú életű gének

A matuzsálem kort megélő körtefák jellemzően a régi, jól bevált, őshonos vagy tájjellegű fajták közül kerülnek ki. Ilyenek például:

• Vadkörte (Pyrus pyraster) – a legstrapabíróbb, gyakran erdőszéleken, legelőkön állva is évszázadokat él.
• Arabitka körte – apró gyümölcse és legendás szárazságtűrése miatt ma is kedvelt hagyományos fajta.
• Árpával érő körte – nevét korai éréséről kapta, gyakran említik ősi tájképi elemként.
• Kálmán körte, Babka, Zelenka, Muskotály körte – a népi gyümölcsészet ismert nevei, melyekből akár ma is élhetnek több száz éves példányok.

Mi tartja életben ezeket a fákat?

• A hosszú élet titka több tényező szerencsés együttállása:
• Ellenálló genetika – régi fajták jól tűrik a betegségeket, szárazságot, hideget.
• Kedvező környezet – a tápanyagban gazdag talaj, mély gyökérzóna és kevés bolygatás.
• Kevés beavatkozás – ezek a fák gyakran „maguknak éltek”, nem metszették túl, nem permetezték agyon.
• Tisztelet a múltból – egyes fák vallási, történelmi vagy családi jelentőséggel bírtak, így megóvták őket.

Néhány beszámoló szerint van, amelyik még virágzik és gyümölcsöt is hoz, de a legtöbb matuzsálem körtefa már inkább történelmi és tájképi értékként él tovább.

Körtematuzsálem Szandaszőlősön

Ez az öreg körte fa az elmúlt 40 évben nem változott semmit ami óta ismerem. Egy időben egy élelmiszer bolt volt a szomszédja de már az is el hagyta. Most ott árválkodik magányosan minden évben roskadásig terméssel. Most augusztusban szemzek róla hogy mentve legyen a fajta . Nem látott permetezős embert de körte levélbolha sem támadta meg. Itt, ezen a területen szőlő termesztés folyt a település nevében is benne van, és a szőlő között ott voltak a gyümölcs fák is. Ez a matuzsálem maradt az utókor számára.- Írja kovács István a Gyümölcs tájfajták a Kárpát-medencében Facebook csoportban.

Lássuk, hogy is kerülhetett, maradhatott itt ez a körtematuzsálem

Eleink, ha nem akadályozták a művelést, több magról kelt gyümölcsfát is meghagytak. Más köztéren fellelhető fák a felhagyott gyümölcsös utolsó példányai lehetnek.

Az Alföld alacsonyabb átlagos évi csapadékmennyisége mellett az árterekben folyt a gyümölcstermesztés, így Szolnokon is. A kielégítő termésmennyiség elérése érdekében a fákat engedték nagyméretűvé fejlődni, amivel arányosan a termőfelület is növekedett. A Szolnok környéki körte termesztésre utalnak a település elnevezések: Pl.  Körtvélyes-puszta (Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye határában lévő Tiszakürt-Tiszaug települések között).

Vegyes művelés esetében a gyümölcsfák közismert megjelenési helye a szőlő volt, illetve néhol még napjainkban is megfigyelhető ez a termesztési mód. A nagyobb termetű gyümölcsfák, közte a körte, a szőlők aljában elkülönítve, vagy az utak mentén helyezkednek el. A paraszti gazdálkodás során a szőlő talajmunkáival egy menetben a gyümölcs is ápolásban részesült.

A famatuzsálem most is terem. Fotó: Kovács István.

A gödöllői „Vén Vackor” – egy matuzsálem a Botanikus Kert szívében

Ha valaha is jártál a Gödöllői Botanikus Kertben, lehet, hogy észrevétlenül elmentél mellette. Egy magasba nyúló, kissé girbegurba, de még mindig méltóságteljes körtefa, amely már több mint kétszázhetven éve őrzi titkait. Ő a „Vén Vackor”, Magyarország egyik legismertebb matuzsálem fája. 2013-ban elnyerte  az Év Fája címet. 2014-ben teljes körű faápolásban részesült.

A fa becsült életkora körülbelül 280 év, ami már önmagában tiszteletet parancsoló, de ha hozzávesszük a méreteit is – 17,5 méteres magasság, 333 centiméteres törzskörméret, és 16 méteres lombkorona – akkor igazán impozáns egyéniséggel van dolgunk. Nem véletlen, hogy a kert dolgozói és látogatói is különös szeretettel viseltetnek iránta.

Ez a vadkörte (Pyrus pyraster) már akkor is itt állt, amikor a botanikus kert kijelölése elkezdődött. Az alapító kertészek is ismerték, sőt valószínűleg még ők is csodálattal néztek fel rá. Nem csoda, hogy mára a „Bölcs Fa” nevet is kiérdemelte – olyan tanúja volt a természet és a kert alakulásának, amilyet ritkán látni.

A „Vén Vackor” nemcsak helyi legenda, hanem országos és európai szinten is elismert természeti érték. 2013-ban megnyerte az „Év Fája” hazai versenyt, majd 2014-ben az európai döntőn ezüstérmet szerzett. Később a nemzetközi „Wise Trees” projekt is felfigyelt rá, amely olyan idős fák történetét dolgozza fel, amelyek túlmutatnak a biológiai jelentőségükön – kulturális, közösségi szimbólumokká váltak.

Ma a fa már védelem alatt áll, és különös gondoskodással őrzik az utókornak. Egy ilyen matuzsálem nemcsak botanikai ritkaság, hanem élő történelem is: évszázadok viharait, háborúit, teleit és tavaszait élte túl – még mindig virágzik, termést hoz, és csendben mesél azoknak, akik megállnak mellette.

Forrás: godolloibotanikuskert.uni-mate.hu

Délegyházi vadkörte

Délegyházán található egy különleges vadkörtefa, amely nemcsak a táj meghatározó eleme, hanem a község címerében is megjelenik. 2017-ben nyerte el az Év Fája kitüntetést. A becslések szerint körülbelül 450 éves, így hazánk egyik legidősebb élő vadkörtefája lehet. A fa már 1999 óta védett természeti érték, és a település peremén, egy csendes külterületen, a Vadkörtefa utca végén magasodik – vagy inkább hajol meg az idő súlya alatt.

Évtizedekkel ezelőtt még 400 évesnek gondolták, de azóta újabb vizsgálatokkal frissítették a becslést. Ma a fa mindössze körülbelül hat méter magas, törzse pedig alig több mint 80 centiméter átmérőjű, ami jól mutatja az idők nyomait. A kora előrehaladtával a fa szerkezete is gyengült: a törzs több helyen megrepedt, belseje odvasodott, és egy nagyobb ág letörése után műszeres, 3D-s állapotfelmérés is készült róla. Azóta támrendszerekkel, kötelekkel és mankós alátámasztásokkal óvják az összeroskadástól.

A helyi közösség mély tisztelettel és gondoskodással fordul az öreg fa felé. Még a letört ágakat sem dobták ki – emléktárgyak, oszlopok készültek belőlük. Egy időben híres művészek is csatlakoztak a megóvásához, és a fa „örökbefogadása” is közösségi eseménnyé vált.

Ez a vadkörte nemcsak botanikai különlegesség, hanem élő történelem is: állítólag már Mária Terézia idején is állt, túlélte a szabadságharcot, a világháborúkat, és egy régi néphagyomány szerint még Batu kán is megpihent a helyén álló fa alatt. Délegyháza vadkörtéje így nem csupán egy öreg fa – hanem a múlt emlékező tanúja.

2024 decemberében a fa egészsége és hosszú élettartama érdekében eltávolították a száraz koronarészeket, megtisztították a sebeket és üregeket, valamint megerősítették az alátámasztásokat.
Fotó: FaceBook, Garden Fasorfenntartó Kft.

Attila körte

A fa Somogy/Tolna határában él. Egy kertbarát beszámolója arról szól, hogy egy udvaron található körtefa már akkor állt, amikor a házat 1905-ben építették. Ezt a fát matuzsálemszerűnek nevezik, mert évszázados példány lehet. Sajnos fotót nem találtunk.

A fa fajtája ismeretlen, helyi elnevezése: „István körte” (mivel Szent István napja körül érik).

Körtefa legendák

A kőteleki körtefa egy történelmi, legendás fa, amelyről a helyi monda szerint II. Rákóczi Ferenc is megpihent alatta. Ennek a fája nem él ma (legalábbis nem dokumentált), viszont az emléke tovább él a XVIII. századi pecsétben és a település mai címerében. A Tisza jobb partján fekvő község Szolnoktól északra, 32 kilométernyire található Kőtelek.

A népi hagyomány szerint Székelykeresztúron állt egy terebélyes körtefa, mely alatt Petőfi Sándor állítólag az 1849-es események előtt írta utolsó versét. A körtefa valamikor az 1960-as években kipusztult, de az emlékét oltványokkal újraélesztették több helyen. Az oltványok Petőfi körtéi néven szerencsével ma is elérhetők. Kovács Gyula pomológus állítja elő a Tündérkert mozgalom dokumentumai alapján.

Bár nem kifejezetten matuzsálem körtefával, de az albertirsai Rongyos csárda legendában szerepel egy vadkörtefa, amelynek tövében pénzt ástak el a monda szerint. A körtefa itt is szerepel, mint „legendás fa” motívum, vadódiságát dokumentumok nem bizonyítják.